Pénteken (05. 15.) elmentem ajándékot beszerezni Kedvesemnek, szülinapjára. A dolog gyorsabban sikerült mint vártam volna, így leültem a Klauzál térre kávézni és rétest majszolni.
A régen patinásnak számító cukrászda, a Hatos Rétes már nem olyan mint ami gyermeteg emlékeimben volt... A rétes még mindig ott készül, de a töltelékek borzalmasak. Az almás száraz, a túrós - meggyes műanyag ízű, de a sós sütik és a vaníliás kifli viszont verhetetlen. (:
A cappuccino nagyon finom volt, bár nem vagyok egy nagy kávé fanatikus. Viszont az biztos, hogy géppel készült (mellesleg mivel mással készülne?).
// Ilyesfajta infók is olvashatóak lesznek errefelé... (: //
És akkor szép lassan a kisvárosi élmény átfordult nagyvárosiba. Eltűntek a belvárosi, 3 emeletes, árvíz után emelt gyönyörű épületek. A lassú, naplemente feleslegessé vált. És az emberek lassú folyama felgyorsult. Ekkor kezdtem észrevenni, hogy rengeteg ismeretlen, biztosan-nem-szegedi arcot fedezek fel ebben az ismeretlen-biztosan-nem-szegedi tömegben.
Kiderült, hogy rengetegen utaztak le Budapestről és van aki a határt is átlépte csak azért, hogy ezen a hétvégén, esetleg a jövő hétvégén is itt lehessen Szegeden...
Az ok, a május 21. napja és az ünnepségsorozat, vagyis Szeged Napja. Idén 16.-ától egészen 24.-ig tart ez az egész haccacáré.
Engem mindigis riasztott az egész úgy ahogyan van. Tipikus "proli" embereknek, nekik való programokkal... Ez most sértés tulajdonképpen, de nem lehet egyszerűen másnak nevezni az egészet. Hozzá kell tennem, hogy nyilvánvalóan semmi köze a programoknak az EP választásokhoz...
Mindegy. Ami ott sokkal érdekesebb volt az a hangulat, ahogyan a kisvárosi, mediterrán élet felgyorsul, pezsegni kezd.
A vasárnap az autóké (a red bull által szponzoráltaké) volt. A várost, a belvárost különösen ez tüzelte fel. Forma-1-es autók voltak már pénteken a dóm téren szétszedve, illetve a Klauzál téren az orrom előtt egészben kiállítva. Az egyre gyarapodó tömeget jelentősen megdobta a helyi rádió állandó reklámja.
Az asztalom előtt lévő biciklitárolóba például sorban érkeztek a város külsőbb részein élő panellakók, bringái. Sokatmondó teszkós biciklik voltak ezek. Szétesett családok tagjaival a az alföldi mountain bike-ok ülésein. Lakat elő, aztán mentek fényképezni a csodaautót... 5-10 perc után a dolgot megunó gyerekek, édesapák, vagy édesanyák unszolására felkerekedett család otthagyta a négykerekű karboncsodát és egy fagyizót útba ejtve hazaindult.
Az egész jelenet humoros, és fájdalmas volt egyszerre... Készítettem pár képet, de csak a telefonom volt nálam, aminek minősége nem egy nagy was ist das...
Hümmögtem és elhatároztam, hogy minden rossz érzésem ellenére ki fogok menni a vasárnapi, szombati őrületre...
A legérdekesebb az, hogy ebből az egészből a kis verebek - akik a tányéromról falták a rétes morzsákat - semmit sem vettek észre... Nekik csak egy újabb nap volt a tavaszból... (Őket sajnos nem kaptam le, mert a telefonom közelségével nőtt a távolság a tányér és a kis madárkák között...)
Felhajtottam utolsó korty kávémat és elindultam a találkozóra.
A régen patinásnak számító cukrászda, a Hatos Rétes már nem olyan mint ami gyermeteg emlékeimben volt... A rétes még mindig ott készül, de a töltelékek borzalmasak. Az almás száraz, a túrós - meggyes műanyag ízű, de a sós sütik és a vaníliás kifli viszont verhetetlen. (:
A cappuccino nagyon finom volt, bár nem vagyok egy nagy kávé fanatikus. Viszont az biztos, hogy géppel készült (mellesleg mivel mással készülne?).
// Ilyesfajta infók is olvashatóak lesznek errefelé... (: //
És akkor szép lassan a kisvárosi élmény átfordult nagyvárosiba. Eltűntek a belvárosi, 3 emeletes, árvíz után emelt gyönyörű épületek. A lassú, naplemente feleslegessé vált. És az emberek lassú folyama felgyorsult. Ekkor kezdtem észrevenni, hogy rengeteg ismeretlen, biztosan-nem-szegedi arcot fedezek fel ebben az ismeretlen-biztosan-nem-szegedi tömegben.
Kiderült, hogy rengetegen utaztak le Budapestről és van aki a határt is átlépte csak azért, hogy ezen a hétvégén, esetleg a jövő hétvégén is itt lehessen Szegeden...
Az ok, a május 21. napja és az ünnepségsorozat, vagyis Szeged Napja. Idén 16.-ától egészen 24.-ig tart ez az egész haccacáré.
Engem mindigis riasztott az egész úgy ahogyan van. Tipikus "proli" embereknek, nekik való programokkal... Ez most sértés tulajdonképpen, de nem lehet egyszerűen másnak nevezni az egészet. Hozzá kell tennem, hogy nyilvánvalóan semmi köze a programoknak az EP választásokhoz...
Mindegy. Ami ott sokkal érdekesebb volt az a hangulat, ahogyan a kisvárosi, mediterrán élet felgyorsul, pezsegni kezd.
A vasárnap az autóké (a red bull által szponzoráltaké) volt. A várost, a belvárost különösen ez tüzelte fel. Forma-1-es autók voltak már pénteken a dóm téren szétszedve, illetve a Klauzál téren az orrom előtt egészben kiállítva. Az egyre gyarapodó tömeget jelentősen megdobta a helyi rádió állandó reklámja.
Az asztalom előtt lévő biciklitárolóba például sorban érkeztek a város külsőbb részein élő panellakók, bringái. Sokatmondó teszkós biciklik voltak ezek. Szétesett családok tagjaival a az alföldi mountain bike-ok ülésein. Lakat elő, aztán mentek fényképezni a csodaautót... 5-10 perc után a dolgot megunó gyerekek, édesapák, vagy édesanyák unszolására felkerekedett család otthagyta a négykerekű karboncsodát és egy fagyizót útba ejtve hazaindult.
Az egész jelenet humoros, és fájdalmas volt egyszerre... Készítettem pár képet, de csak a telefonom volt nálam, aminek minősége nem egy nagy was ist das...
A legérdekesebb az, hogy ebből az egészből a kis verebek - akik a tányéromról falták a rétes morzsákat - semmit sem vettek észre... Nekik csak egy újabb nap volt a tavaszból... (Őket sajnos nem kaptam le, mert a telefonom közelségével nőtt a távolság a tányér és a kis madárkák között...)
Felhajtottam utolsó korty kávémat és elindultam a találkozóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése