Egyedül...

Hajnali 3 van... Egyedül vagyok itthon, az egész lakás kong... Egyedül vagyok a szobámban is... Illetve nem, itt van velem Guszti (a mackó, A Mackó) és a sok emlék, tárgy az életemből...

Nem bírok aludni... Nem szeretek egyedül sem lenni... Hiányzik Zsófi...

És hogy jön ez most ide? Mármint a kis-nagy-városi blogra? Egyszerűen csak bámultam ki az ablakon, egyedül, illetve nem, mert meggyújtottam egy mécsest is amit most gyertynak fogok nevezni mert sokkalta jobban szeretem ezt a szót, de a valóságban tényleg mécses...

Bámultam és egyedül voltam a gyertyámmal, meg Gusztival... Illetve nem... Ott volt még a gyertya sárgás remegése, az utcai nyár/nyír (?) fák suhogása ami szintén nem egyedül alkotódik (bármennyire is csúnya a kifejezés)... Kell hozzá a vihar utáni hideg szél. Mert nemrég még vihar volt... De most valahol Lengyelországban a haza fivéreinél tombol... Állítólag hurrikánok is tépázzák a fákat... De itt csak egy kis szél is elég, hogy a fák ne legyenek egyedül...

Meg ott van a másik sárgaság... Az utcai lámpák... És a csillagok, amik most ismét látszanak... Eddig a felhőkkel társalogtak... Most itt vagyunk nekik Mi... De vajon mit kérdeznek a kis hunyorgók?
Fogalmam sincs... Csak azt tudom, hogy nagy a csend... Illetve nem... Néha egy-egy autó elsuhan a fák csendes zaját megtörve...

Az előbb pedig már a gép is aludt és nem zúgott... És nem is derengett idegesítően megszokott kék fényével... De most megint...

Most az egyszer aludjon egyedül, legyen ő egyedül... Nem kellek neki én is... Úgyis az egész hétfő délelőttömet egy testvére előtt törtöm az infó érettségi előtt...

Most megyek haza... Haza a csendbe ahol egyedül lehetek... Sajnos... De mégsem vagyok egyedül... Már sejtem ki, kik szólnak hozzánk a csillagokból... És tudom, hogy Zsófi is néha-néha, mondatok között rám gondol... Tudom, mert érzem... Ő sincs egyedül... Ö most nincs egyedül...

De nem hagyom magam! Én sem vagyok egyedül!

Köszönöm kis néma és suttogó barátaim, hogy nem vagyok egyedül...

Ne engedjetek a kísértésnek, legyetek ti is közösségben... Akár velem... (:

És álmodjatok szépeket... (:

Nagyvárosi élmény egy városkában - SZEGED

Pénteken (05. 15.) elmentem ajándékot beszerezni Kedvesemnek, szülinapjára. A dolog gyorsabban sikerült mint vártam volna, így leültem a Klauzál térre kávézni és rétest majszolni.
A régen patinásnak számító cukrászda, a Hatos Rétes már nem olyan mint ami gyermeteg emlékeimben volt... A rétes még mindig ott készül, de a töltelékek borzalmasak. Az almás száraz, a túrós - meggyes műanyag ízű, de a sós sütik és a vaníliás kifli viszont verhetetlen. (:
A cappuccino nagyon finom volt, bár nem vagyok egy nagy kávé fanatikus. Viszont az biztos, hogy géppel készült (mellesleg mivel mással készülne?).
// Ilyesfajta infók is olvashatóak lesznek errefelé... (: //

És akkor szép lassan a kisvárosi élmény átfordult nagyvárosiba. Eltűntek a belvárosi, 3 emeletes, árvíz után emelt gyönyörű épületek. A lassú, naplemente feleslegessé vált. És az emberek lassú folyama felgyorsult. Ekkor kezdtem észrevenni, hogy rengeteg ismeretlen, biztosan-nem-szegedi arcot fedezek fel ebben az ismeretlen-biztosan-nem-szegedi tömegben.
Kiderült, hogy rengetegen utaztak le Budapestről és van aki a határt is átlépte csak azért, hogy ezen a hétvégén, esetleg a jövő hétvégén is itt lehessen Szegeden...
Az ok, a május 21. napja és az ünnepségsorozat, vagyis Szeged Napja. Idén 16.-ától egészen 24.-ig tart ez az egész haccacáré.

Engem mindigis riasztott az egész úgy ahogyan van. Tipikus "proli" embereknek, nekik való programokkal... Ez most sértés tulajdonképpen, de nem lehet egyszerűen másnak nevezni az egészet. Hozzá kell tennem, hogy nyilvánvalóan semmi köze a programoknak az EP választásokhoz...

Mindegy. Ami ott sokkal érdekesebb volt az a hangulat, ahogyan a kisvárosi, mediterrán élet felgyorsul, pezsegni kezd.
A vasárnap az autóké (a red bull által szponzoráltaké) volt. A várost, a belvárost különösen ez tüzelte fel. Forma-1-es autók voltak már pénteken a dóm téren szétszedve, illetve a Klauzál téren az orrom előtt egészben kiállítva. Az egyre gyarapodó tömeget jelentősen megdobta a helyi rádió állandó reklámja.

Az asztalom előtt lévő biciklitárolóba például sorban érkeztek a város külsőbb részein élő panellakók, bringái. Sokatmondó teszkós biciklik voltak ezek. Szétesett családok tagjaival a az alföldi mountain bike-ok ülésein. Lakat elő, aztán mentek fényképezni a csodaautót... 5-10 perc után a dolgot megunó gyerekek, édesapák, vagy édesanyák unszolására felkerekedett család otthagyta a négykerekű karboncsodát és egy fagyizót útba ejtve hazaindult.

Az egész jelenet humoros, és fájdalmas volt egyszerre... Készítettem pár képet, de csak a telefonom volt nálam, aminek minősége nem egy nagy was ist das...

Hümmögtem és elhatároztam, hogy minden rossz érzésem ellenére ki fogok menni a vasárnapi, szombati őrületre...

A legérdekesebb az, hogy ebből az egészből a kis verebek - akik a tányéromról falták a rétes morzsákat - semmit sem vettek észre... Nekik csak egy újabb nap volt a tavaszból... (Őket sajnos nem kaptam le, mert a telefonom közelségével nőtt a távolság a tányér és a kis madárkák között...)

Felhajtottam utolsó korty kávémat és elindultam a találkozóra.

Kezdet...

Sziasztok!

Ez a blogom nem személyes sztorikat fog közzétenni, (gregor-photo.blogspot.com) és egy urban legends-re sem számíthattok, viszont kis- és nagyvárosi élményeimet. olvashatjátok itt! (Főleg Szeged, Budapest.) (:

Sajnos (vagy nem), de a blogot én írom, szerkesztem így nem garantálhatom, hogy mentes lesz bármiféle politikai társadalmi, egyéb felhang(om)tól, habár célom messze nem ez...
És különben sem hiszem, hogy ez probléma lenne...

Később, mikor az olvasottság eléri a milliót, (: kedved szerint választhatsz a kisvárosi és nagyvárosi postot a cimkékkel. (:

Mindezeken kívül, ígérem sűrű postok fogják ellepni ezen oldalakat (ellentétben a személyes hangvételűtől ^)!

Jó olvasgatást hozzá! (: