...a piros metróval. Ami ugye kék. És az Örs Vezér terénél megláttam valamit. Először nem hittem el, de most, hogy magam elé idézem, biztos vagyok benne, hogy nem a szemem csalt meg. Egy pillanatnyi festményt. Apró szivárvány szerű kis folt volt az ajtó felett, amin ki szándékoztam szállni a jól ismert peronra. Siettem, hogy az egész kocsit végig tudjam nézni, mielőtt eltűnik a fényképződmény. Elkéstem.
A kocsi üres volt. Csak az éjjel-nappal bekapcsolt lámpák fénye színesítette a zöld falak szürkeségét... A kocsi elment, a peronon pedig csak a pár kósza utas és az egyáltalán nem jámbor természetű ellenőr csapat mutatott némi érdeklődést egymás iránt, érthető okok miatt. Én voltam egyedül aki keresett ott valamit. Mindenki más várt valamit.
Nekik megérkezett, én viszont nem találtam.
Csak a színeket magam körül egy hétköznapi helyen.
Köszönöm Istenem!
